Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Take back the rainbow

Nincs karácsony Kévin nélkül, nincs sorozat buzik nélkül – szól a progresszív mondás. És tényleg. Az utóbbi időben bármit raknak is össze a liberális sorozatkészítők, abban muszáj megjelennie néhány saját neméhez vonzódó, szimpatikusra álcázott karakternek, akik – hogy le ne maradjanak heteró szereplőtársaiktól – egyre gyakrabban csókolóznak és szexelnek is a filmeken.

Nyá! Mi meg nem győzünk tekergetni!

Nem igazán tudom, hogy milyen matematikai képlet alapján számolták ki a progresszív aufklärista népnevelő pártfunkcionáriusok ezt a kisebbségi arányt, amit aztán a filmjeik készítése során kötelezően, tisztán demokratikus jelleggel betartatnak mindenkivel, aki nem szeretne az eltörléskultúra áldozatává válni. Azt viszont tudom, hogy a tényleges népesség szexuális irányultságára jellemző viszonyokat ez a filmekben megjelenő homo:hetero arány biztosan nem tükrözi, még a erkölcsileg rottyon lévő társadalmakban sem. Hiszen ha a föld népessége ilyen arányban lenne homoszexuális, mint ahogy azt a mozikban érzékeltetik, úgy az emberiség sírhalmán már őzek legelésznének és pacsirták hangicsálnának.

gay-netflix.jpg

De lássunk világosan, pont ez a sátáni cél húzódik meg az egész folyamat mögött: az egyének és társadalmak totális lerohasztása. Mert egy erkölcseire igényes nép – egészséges emberi kapcsolataira épülő – erős családjai, és az azokon álló társadalmak nem irányíthatók kellőképpen. A züllés, a káosz, az anarchia, az elmagányosodás, és a létbizonytalanság talaján burjánzó rettegés teremti meg az alapját annak a tömegméretű sátáni befolyásolásnak, ami az emberiség utolsó évtizedének legjellemzőbb attribútuma lesz a Biblia előrejelzése szerint. De most még bárhogy is nyomják, tolják, erőltetik lefelé a torkunkon ezt az utálatos amoralitást, bennünk magyarokban – Istennek hála – többségi szinten ez nem talált befogadásra. Mi továbbra is úgy gondolkozunk a homoszexuális embertársainkról, ahogy mindig is: az ő szexuális szokásaik csupán egy szűk kisebbség körében divatosak; de emiatt amúgy nem érdemelnek sem megkülönböztetett bánásmódot, sem kirekesztést.

Viszont legyen világos: attól még, hogy a jelenkorban egyre többen fittyet hánynak az Isten által megalkotott örök rendre, és teret engedve a szívükben megfoganó alantas vágyaknak, mindenféle lyukakban és hiátusokban keresik a kielégülésüket, az aktusaik akkor sem gyümölcsöznek soha gyermekeket. Vagyis nincs rajtuk áldás, egyáltalán. A társadalom pedig gyermekek nélkül halálra van ítélve. Kik érdemelnek tehát megkülönböztetett bánásmódot egy nemzetben? Akik annak továbbélését lehetővé teszik. Ez az igazi progresszivitás!

Ám mivel a homoszexuális életmódot folytató embertársainknak nem adatik meg természetes úton a gyermekáldás öröme, ezért kénytelenek nélkülözni a valódi család stabilitásából eredő szeretetkapcsolatokat. Nyilván ezért is akarják annyira mások gyermekeit állami erővel megkaparintani, mert a isteni szférákból – még ha csatlakoznak is egy kereszténynek hazudott egyházhoz – gólyapostán csomagot nem küld nekik az ég. Két férfi vagy két nő egymással folytatott szexuális kapcsolatáról Isten továbbra is ugyanazt gondolja, amit évezredek óta mindig. Ezért hiába is ülnek be a homoszexuális párok templomokba zsoltárokat énekelni, vagy gyülekezetekbe az első sorból ámenezni, a végeredmény csak ugyanaz marad: a totális meddőség. És hiába kényszerítik ki egyes – hitükben meghasonlott – lelkészek áldását a házasságkötési show-műsorukra, azért Isten még nem vonja be őket a hármas kötél erős szövetségébe. Rá lehet tehát erőszakolni ezt a megbotránkoztató gyakorlatot a társadalmakra, de Isten ettől még ugyanaz marad, aki mindig is volt. És előbb-utóbb nagysokára – de már nem sokára – elege lesz ebből az egész botrányos hajcihőből, aztán rendet vág végre a Földön. Na, de akkor én már nem szeretnék a bolygónk légterében tartózkodni! Ezért mi a családommal be is ültünk már a kataklizmák elől kimenekítő mentőhajóba, ami nem más, mint Jézus Krisztus Egyháza, amely hamarosan felemeltetik. És bár egyelőre még csak várakozunk az indulásra, az ablaküvegen át nézve azért mégis csak kevésbé sokkoló az önpusztító és vesztébe rohanó emberiség látványa. Persze azért buzgón kiabálunk és integetünk nekik, hátha ők is észbe kapnak végre, és beszállnak mellénk az űrhajóba. Hiszen van még hely mellettünk bőven, és mi szeretettel látjuk őket a köreinkben. De az életmentő hajónkból kiszállni senki kedvéért nem fogunk!

earth_l.jpeg

Legyünk tehát tisztában a valósággal: az egész progresszívnek hazudott ősi sulykolás nem szól másról, mint a társadalmak totális lezüllesztéséről. Két dolog tudja ugyanis teljesen tönkrevágni az emberiség normalitáshoz ragaszkodó maradékát: az okkultizmus és a szexuális devianciák, melyek kéz a kézben járnak. Gondoljunk csak Szodoma példájára, vagy Bálám tanítására, amit Izrael tönkretétele érdekében Báláknak adott (Jel. 2:14). A szodomai erkölcsi berendezkedés a Bilbia szerint az utolsó idők társadalmára ismét jellemző lesz majd, és látva a mai világ morális állapotát, már nem lehetünk túlságosan messze a végső csapássorozattól. Én az emberek helyében tehát nem az orosz bevonulástól rettegnék, hanem az Isteni ítéletnek ettől az elképzelhetetlen szenvedéseket hordozó kataklizmájától. Mert amikor Istennek elege lesz, akkor nagyon elege lesz; és ez a nemzedék – lássuk be – serényen feszegeti már a mennyei pofonláda nehéz fedelét.

A magyar társadalom felől viszont valamennyire nyugodt vagyok, mert ahogy a mostani választások is megmutatták, következetesen ellene állunk a nyugati bolondériának. Láttam ezt akkor is, mikor a minap bevásárlókörútra kellett mennem, és valami laza, de csinos ruhában szerettem volna elindulni otthonról, ezért felvettem az egyik kedvenc felsőmet, aminek az anyagát nagyon élénk, harsány színekkel batikolták. Megtérésem óta rajongok az élénk színekért; előtte folyton sötét ruhákban jártam, aztán az Úr megváltoztatott. A felsőm tehát a szivárvány minden színében pompázott, én pedig – rossz, aki rosszra gondol alapon – örömmel viseltem bevásárláshoz is. A pólón egyébként nincs semmilyen kétes felirat, csak egy trópusi hangulatú amerikai étteremlánc reklámja (ezért is olyan színes), tehát mindig szégyenkezés nélkül jártam-keltem benne a városban. Most viszont nagyon kényelmetlenül éreztem magam benne, mert az emberek – talán a választások utózöngéjeként –  mindenhol úgy bámultak rám, mintha a tyúkszemükre léptem volna. Szerencsére belém azért nem kötöttek, de talán nem sok hiányzott hozzá. A férjem szerint egy ilyen feltűnő pólót egyébként is megbámulnak az emberek, de én határozottan éreztem, hogy nem csupán erről van szó. A szivárványos pólómban szerintem valami homolobbistának néztek. Engem, a turbókeresztényt! El tudjátok ezt képzelni!?

jungle.jpg

Azóta is sokat gondolkodom ezen a közjátékon, mert egyelőre nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a helyes hozzáállás a részemről ebben a helyzetben. Hiszen egyrészt mérhetetlenül felháborít, hogy a melegbüszkeség sikeresen megszerezte magának az élénk színek viselésének privilégiumát, ezért napjainkban már nem hordhatunk az Isten által megalkotott, és a Vele kötött szövetséget jelképező színekben pompázó, tarka ruházatot, ahogy tette azt a maga idejében József. Mert egy olyan visszataszító felhang kötődik hozzá, amin a magyar emberek többsége – megjegyzem nagyon helyesen – alaposan megbotránkozik. Másrészt az én természetemnek alapjaiban sajátja egy polgárpukkasztó attitűd, ami a megfelelő mederben tartva, óriási segítséget jelent számomra a keresztény értékeknek, a tömegek véleményével szembeni felvállalásában és védelmezésében. Tehát ez a csordaszellemet negligáló, feketebárány létformát is bevállaló személyiségvonás most sem akarja megengedni nekem, hogy csendes beletörődéssel vegyem tudomásul a szivárvány színeinek elrablását. Mert a homolobbisták nem csupán a szivárvány szimbólumát zabrálták el tőlünk keresztényektől arcátlanul, hanem a harsogóan élénk színek viselésének szabadságát is! Hát nem pofátlanság!?

Végül azért csak kitaláltam, hogy mi lenne a megoldás: olyan szivárványszín pólót fogok csináltatni magamnak, aminek a felirata nyilvánvalóvá teszik a mennyei identitásomat. Az lesz ráírva lángbetűkkel:

„KÉREM VISSZA A SZIVÁRVÁNYOMAT!

I.MÓZES 9:17”

take-back-the-rainbow.jpg