Jézus a jobboldalra szavazott
Mi lehetne nyomósabb indok egy keresztény blog újraindítására, mint az elmúlt napok elképesztő eseményei. Április 4.-én kétszeres ünnepet ült a családunk, mert egyrészt megünnepeltük a születésnapomat, ugyanakkor megünnepeltük a 2022-es magyar választások eredményét is, hiszen – Istené legyen a dicsőség – egy olyan országban élhetünk tovább, amely kitartóan nemet mond a nyugatról ránk hömpölygő ördögi őrületnek.
Rengeteg dolog kavarog bennem az elmúlt napokkal kapcsolatban, így most csak a legfontosabbakat emelném ki. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de részemről én sosem szeretném a gyülekezetem pásztorait és lelkészeit bilincsben elvezetni látni, miután az Isten Igéjét nyíltan és szabadon hirdetve, ki merték mondani az örök igazságot, hogy a homoszexualitás bűn. Mert ugye minden keresztény jól tudja a Bibliából, hogy mi erről az Isten véleménye?
De azt sem szeretném megélni – ami a nyugati országokban már közismert gyakorlat –, hogy az óvodás gyermekeimre vagy unokáimra egy félkegyelmű pedagógus (vagy mi), rábélyegezzen egy születési nemétől eltérő kamuidentitást, majd beutalja valami inkvizíciós hormonkezelésre, a keresztény szülei tudtán kívül. Sőt arra sem akarok felébredni, hogy a kisiskolás gyermekeimet vagy unokáimat a Budakeszi Vadaspark helyett egy melegbárba vitték osztálykirándulásra, ahol a kifutón vonagló transzvesztitáknak kellett lelkesen tapsikolniuk és uzsipénzt dobálniuk. Majd a nap megkoronázásaként drag queenek olvastak nekik érzékenyítő melegmeséket a közeli közkönyvtárban.
Nem tudom: soroljam tovább? A kultúridegen erőszakos néptömegek ránk szabadításától kezdve, a heteroszexuális fehérbőrű emberek megbélyegzésén át, a klímahisztérikusok és ultrafeministák tombolásán keresztül, a családok és házasságok totális szétveréséig, meg az evangéliumi keresztények ocsmány démonizálásáig?! Szerintem minden gondolkodó ember pontosan tudja, hogy miről beszélek. Hiszen ebben élünk; nap nap után a bőrünket égeti ez a felvilágosult valóság. Azét is, aki hajlandó szembenézni vele, és azét is, aki inkább nem vesz róla tudomást, sőt hangzatos hazugságokból összekutyult grillfűszert ken magára, hogy jobban piruljon. Felesleges lenne az áltatás: ez a pirulás még csak a kezdet; aki így folytatja, hamarosan égni fog.
A magyar baloldali bérmédiának persze van pofája ezekről a nyugaton általános jelenségekről úgy nyilatkozni, hogy majd kisül helyettük is a szemem. Mert dettó azt játszák el megint, mint 2015 táján a migrációval kapcsolatban: „nem kell a fideszes rémhírterjesztés, ez csak álprobléma, Magyarországon senkit nem fenyeget ilyen veszély, nyugaton is csupán elszigetelt esetek vannak, blablabla”! Tisztára az a jelenet jut eszembe a Támad a Mars! című filmből, mikor az ufók mennek végig a városon, űrfegyverekkel lövöldözik halomra a népet, miközben a hangosbeszélőn azt kiabálják: „Nem akarunk bántani senkit! Békével jöttük!”. A libsibolsik is ezt csinálják, aztán meg sehogy sem értik a gigantikus pofáraesésüket, az ismételt magyar kétharmadot. Most is, nem győzik áltudományos koponyákkal világszerte elemezgetni a nyugati érték(mentes)rend megszégyenítő magyar vereségének okait és miértjeit. Hát, az emberi hülyeség tényleg határtalan, ha az univerzum nem is.
Most komolyan, azt akarják velünk elhitetni, hogy bár a haladó nyugat padlógázzal dübörög ebbe a dekadens irányba, de hozzánk ez a csapás nem is közelít?! Mert ugye Magyarország nyugati határain biztos van egy láthatatlan barrier, ami ideológiákra nézve átjárhatatlan, és amin az MZP vezette balos szörnykoalíció jótékony kormányzása alatt csak a brüsszeli pénzek, meg az Ukrajnának szánt fegyverek tudtak volna átdiffundálni, de a homolobbi és genderideológia szélsőségei könnyes szemmel megálltak volna a sorompónk előtt, tiszteletben tartva a magyarok többségének irántuk érzett zsigeri undorát. Labriszék szivárványos könyvecskéje meg – amit Dúró Dóra darálója a méltó helyére iktatott – pusztán elszigetelt álprobléma (vagy mi), amiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni? Aham.
Azért nem izgulok különösebben, hiszen erről a „tök hülyének tettetjük magunkat és titeket is masszívan hülyének nézünk” attitűdről a magyar emberek különb része április 3.-án már elmondta a véleményét, úgyhogy nem is szükséges erre több szót vesztegetnem. Hiszen ennek köszönhető a legszebb ajándékom is, amire a szülinapom reggelén felébredve kinyithattam a szemem: Jézus a jobboldalra szavazott! Marad tehát az eddigi felállás, amivel én abszolút meg vagyok elégedve. Mert részemről a jövőben sem kérek a liberálfasiszta-neobolsevik álhívő bérpolitikusok arcpirító istenezéséből meg jézusozásából, ahogy a hazug szájukra veszik Istennek és az Ő szent Fiának nevét, aljas hatalomvágyuk kielégítése reményében, miközben minket keresztényeket totálisan agyalágyultnak néznek! Bárhogy is szeretnék ezt hinni és a világ előtt is ezt kommunikálni, azért mi keresztények mégsem vagyunk agyalágyultak. És ezt most ismét jól bemutattuk nekik. Soli Deo gloria!
Edna Holy Bloom, keresztény blog, keresztény blogok, keresztény blogger, keresztény blogge
