Aki fegyverbe öltözik
Sok olyan bibliai igazság van az életemben, amik folyamatosan a szemem előtt lebegnek, mikor a hétköznapi életemet menedzselem. Ezeket többnyire nem én tartom magamban tudatosan a felszínen, hanem olyan szervesen beépültek már a személyiségem legmélyére, hogy akkor se tudnék róluk a döntéseimben elfeledkezni, ha akarnék. Állandó rendező erőként működnek tehát a mindennapos élethelyzeteimben, hiszen teljes mértékben eggyé váltak már velem. Az egyik ilyen fontos igazság a Bibliában az I. Királyok 20:11 alatt található: „Ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mint aki már leveti a fegyvert!”.
Az április 3.-át megelőző napokban egyre gyakrabban ástam mélyre a szellememben, hogy a magyar választások eredményét kikutassam. Azt vettem ugyanis észre, hogy harminc évnyi elkötelezett keresztény élet ajándékaként, gyakran előre meg tudom mondani bizonyos dolgok végkimenetelét. Előre megéreztem például, hogy Donald Trump nem marad elnök a következő ciklusban, de a személyes, családi életünkben is többnyire meg tudom mondani, hogy a jövőben miként alakulnak majd a dolgok (pl. sikerül-e egy egyetemi vizsga, vagy kedvező eredménnyel végződik-e egy üzleti tárgyalás stb.).
Legyen világos: ezeknek az intuícióknak a forrása nem az én elmém vagy szellemem, hanem Isten segítségével látok bele alkalmanként a jövőbe. Ha Ő is úgy akarja, a Szent Szellem által érzékelhetem egy adott folyamat mögött működő erő sikerét vagy kudarcát. Ezt a dolgot nem én irányítom: ha kapok felülről vezetést, akkor képes vagyok előre látni. Ha nem kapok, úgy csak a meddő tapogatózás marad.
Április 3. előtt azonban szó sem volt meddő tapogatózásról: már a választások előtti hetekben világos volt számomra a végeredmény, sőt a kétharmados győzelmet is egyértelműen érzékeltem. Nyilván nem muszáj ezeket a dolgokat elhinni nekem; mindenkinek szíve-joga azt gondolni, amit csak akar. Ettől persze még nem lesznek kevésbé igazak a szavaim.
Mivel tehát nem voltak kétségeim a 2022-es választások végkimenetelét illetően, így a voksolás előtti hetekben azzal szórakoztam, hogy elmentettem magamnak a baloldali politikusok és megmondóemberek elbizakodott, gőgös dicsekvéseit, ahogy – jó magyar szokás szerint – egymást túllicitálva, előre ittak már a medve bőrére. Saját illúzióik és önimádatuk mámorától elbódulva, csak úgy ontották magukból a filléres blődségeket. Lássunk ezek közül néhány eklatáns példát:
„A fidesz ezt a választást elvesztette. Elég volt az illiberális tébolyból, holnap egy másik Magyarországra ébredünk.” /Újhelyi István/
„Orbán Viktor kétharmadot hétszentség, hogy nem fog kapni.” /Mérő László/
„Ahogy Gyurcsány Ferenc mondta, az ördöggel is össze kell fogni. Én is így látom.”/Márki-Zay Péter/
„Aki Orbánra szavaz, az a tízparancsolatból legalább négyet megtagad.” /Bajnai Gordon/
„Kire szavazna Jézus? Nem egyértelmű, hogy a jelenlegi politikai formációk közül ki képviseli a keresztény értékeket.” /Hodász András/
„Holnap megállítjuk a fideszes ámokfutást!” /DK/
„Meg fogjuk nyerni ezt a választást. Nekünk a Nyugathoz kell tartozni, s ehhez kormányt kell váltanunk.” /Szabó Tímea/
„Üzenet a kormánynak: Auf Wiedersehen!” /Gyurcsány Ferenc/
„Az ellenzéki gyűlésen annyian voltak, hogy bele sem férnek a képbe. Le lesztek váltva!” /Szabó Tímea/
„Bármerre járok, kormányváltó hangulatot érzek. Este együtt ünneplünk…!” /Gyurcsány Ferencné/
Nem veszem magamnak a fáradtságot, hogy egyenként is véleményt mondjak ezekről az arcpirító ostobaságokról, hiszen mostanra minden gondolkodó ember számára önmagukért beszélnek. Ráadásul az országunk ellenzékébe szorult politikai nímandok öblös nagyotmondásaihoz ugyanúgy hozzátartoznak, mint a haza kiárusításának indulata a marxista lelkivilágukhoz. Nem tisztelnek ők sem Istent, sem embert, de a hatalom megkaparintásáért az ördöggel is szövetségre lépnének.
Hála legyen Istennek, aki most is letekintett ránk, meghallgatta az imáinkat, és nem szolgáltatott ki bennünket ezeknek az ámokfutóknak! És tudjátok, egyes katolikus atyáknak is egyértelmű lenne, hogy ki képviseli a keresztény értékekeket a jelenlegi politikai formációk közül Magyarországon, ha urambocsá, rendszeresen olvasnák a Bibliát (a megtérésről és újjászületésről már nem is beszélek). És még ezek mondják magukat kereszténynek!? Bár elmondhatnám, hogy a választások előtt magukat kereszténynek hazudó balos agitátorok, ha nem is tették az önreflexiójuk eszközévé, legalább egyszer az életben elolvasták a fent idézett fontos igazságot, hogy aki fegyverbe öltözik, ne dicsekedjen már úgy, mint aki leteszi a fegyvert.
Mert mégis mit gondoltak?! Hogy ha eleget szuggerálják magukba és az istenadta népbe a győzelem delírumát, hirtelen igazzá válik?! De hát van Isten az égben! Még ha ők nem is vesznek róla tudomást, most azért jól bemutatkozott nekik. Viszont belegondolni is ijesztő, hogy olyan emberek, akik egy országot reméltek kormányozni, egyáltalán nem látták közeledni a saját sötét jövőjüket, és részeg tengerészek módjára képesek voltak ennyire eltájolni magukat és a hajójukat. Melegen ajánlom tehát, hogy a vereségtől kijózanodva, minden balra leszavazó magyar keresztény tegye fel magának a kérdést: mégis hová, milyen jövő felé kormányozták volna a hazánkat ezek?!
