Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sikeres sikertelenségeink

edison_li.jpegMinden jelentősebb eredmény eléréséhez az életben kitartó erőfeszítésekre van szükség, és minden ilyen odaszánás a lelkünket is komolyan igénybe veszi. Nincs ez másként akkor sem, ha a testünk karbantartásáról van szó. Hiszen egy komolyabb fogyókúrát – mikor valaki sikeresen legyilkol magáról 20+ kilót – nem lehet félvállról, mellékesen végigcsinálni. Muszáj komolyan megterveznünk a célunk kivitelezését, és alaposan végiggondolni az odáig vezető út minden részletét. Előre pontosan meghatározni a lépéseinket, és feltérképezni a várható lehetséges buktatókat is. Majd kiszakítani, és következetesen elkülöníteni erre az időt és energiát, esetleg más – fontosabbnak tűnő – dolgok rovására is. Máskülönben évtizedeink is rámehetnek arra, hogy csak vágyakozunk, próbálkozunk, kínlódunk és sajnálkozunk ezen a területen. Holott meg vagyok róla győződve, hogy a hívő életünk minden részével kapcsolatban – így a testünk egészségének és fittségének megőrzésével is – vannak Istennek jó tervei, és előremutató szándékai. Így az sem mindegy számára, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a testünk Isten által eltervezett, teljes életidejének kiaknázására. És ez bizony rajtunk is erőteljesen múlik! Biztos vagyok benne, hogy azzal is el kell majd számolnunk az Úr előtt, miként sáfárkodtunk a földi időnk alatt a teremtett porhüvelyünkkel.

Számos sikertelen fogyókúrás próbálkozással a hátam mögött, bár eredményekről még nem tudok beszámolni, arról rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, hogyan nem érdemes nekilátni egy ilyen vállalkozásnak. Úgy állok tehát hozzá életem kudarcaihoz, mint Edison a villanykörte feltalálásához.

Körülbelül a kétezredik sikertelen kísérlete után egy francia újságíró riportot készített vele, és a következő kérdést szegezte a feltalálónak:

– Mister Edison! Nem kellene ezt abbahagynia? Önnek van kétezer sikertelen kísérlete. Látszik, hogy ez nem fog menni! – Mire Edison így válaszolt:

– Uram, ön téved! Nekem nincs egyetlen sikertelen kísérletem sem. Nekem van kétezer sikeres módszerem arra, hogyan nem lehet izzólámpát készíteni.”

Hadd osszak meg tehát néhányat ezek közül a kizárásra érdemes módszereim közül, hátha a segítségükkel mindannyian közelebb juthatunk az egészséges testképünk megvalósításához, és a felülről elrendelt életidőnk kitöltéséhez.

sweat-chubby.jpg

Sokan és sokat emlegetik a súlyvesztéssel kapcsolatban, hogy nem elég csupán fogyókúrázni, hanem életmódot kell váltani. Én ezzel maximálisan egyet is értek, hiszen a túlzottan nagy súlyfelesleg akkor is helytelen szokások következménye, ha egyébként nőként hajlamosak vagyunk a hízásra, és több gyermeket is szültünk már. Ha például magamból indulok ki, a súlyfeleslegemnek körülbelül fele köszönhető a gyermekszüléseknek és a korral járó hízékonysági hajlamnak. A többit pedig két évtized alatt szépen feltornáztam magamra, a rágóizmaim segítségével. Mert szeretek enni, hiszen enni áldás.

Megérkeztem azonban abba a korba, amikor minden nappal egyre komolyabban kell vennem a testem öregedésével járó változásokat. Ezekhez pedig akkor is nehéz hozzászoktatnia magát az embernek, ha egyetlen dekányi súlyfelesleg sem terheli a szervezetét. Nyilván nem arról beszélek, hogy a nullához tendáló zsírszázalékra kellene törekednünk. De minden ember életében eljön az a kor, amikor már nem tehet meg bármit büntetlenül a testével.

Az orvosi egyetemen a testnevelés tanáraim azt hangoztatták – mikor látták rajtam, hogy sokkal idősebb vagyok az évfolyamtársaimnál, és jócskán el is vagyok már tunyulva, pedig akkor még húsz kilóval könnyebb voltam és csak harminchat éves –, hogy negyven év alatt ajánlott mozogni, de negyven év felett már kötelező. Sajnos akkoriban még nem vettem komolyan a figyelmeztetésüket, ehelyett alig vártam az órák végét, hogy mehessek végre a dolgomra, és csinálhassak valami értelmeset. Ami pedig ennél is rémesebb, gyakran elküldtem inkább magam helyett a nagylányunkat a testnevelés óráimra, hogy mozogja le ő helyettem a tanulmányi kötelezettségeimet.

Elég gáz, tudom! Mea culpa.

Ma már persze szégyellem magam emiatt, és azt kívánom, bárcsak hallgattam volna az okos szóra! Mert bizony meglett ennek a visszás hozzáállásnak a csúfos következménye: a következő tíz évben fókahájból felszedtem magamra még húsz kilót! Én ostoba!

chubby-boy_li.jpeg

Azt viszont továbbra is szeretném hangsúlyozni, hogy én a telt női idomokat sokkal esztétikusabbnak találom magamon és másokon is, mint a szálkás soványságot. Persze ez csupán egyéni preferencia kérdése, mert egy sovány nő is lehet éppen csinos, ha nem koplalja rozogára magát. Járjon tehát mindenki úgy, ahogy komfortosan érzi magát a bőrében, csak ne nézzen és szóljon le másokat azért, mert nem hozzá hasonlók.

Az évek előrehaladtával azonban a korlátaink egyre nőnek. Míg húszévesen – jó esetben – az embernek természetes az egészsége, addig a középkorúságba belépve már közel sem ilyen egyszerű a képlet. Fiatalon a korlátlan mozgás szabadsága nem is kérdés, de negyvenen túl az ember már érzi a teste elnehezülését, hogy nem működik olyan olajozottan, ahogy kellene. Mindezt pedig megfejelni több tíz kilónyi súlyfelesleggel, ez nem csupán esztétikai kérdés!

Arra viszont szerintem nagyon oda kell figyelnünk, hogy az életmódváltás megvalósításakor ne legyenek magunkkal szemben túlzott elvárásaink, mindjárt az elején. Mert évtizedes helytelen szokásokat nem fogunk tudni egyik napról a másikra alapjaiban, tartósan megváltoztatni. Legyünk tehát magunkkal könyörületesek, hiszen ha jobban belegondolunk: nekünk tulajdonképpen rehabilitációra van szükségünk.

A rehabilitáció pedig az orvoslásban sem drasztikusan történik, hanem fokozatosan és kíméletesen. Tudom én, hogy szíve szerint mindenki két hét alatt szeretne lefogyni és tökéletes alakot kreálni magának, már idén nyárra. De aki tényleg, komolyan gondolja az életmódváltást hosszútávon is, és nem akarja a fogyás után ugyanott folytatni, ahol abbahagyta, az egyik napról a másikra nem fog tudni gyökeresen megváltozni.

Fokozatosan kell tehát átformálnunk a hozzáállásunkat és szokásainkat az étkezés és testmozgás területén, különben pár hónapnyi öngyötrés után pont ugyanott találjuk magunkat, ahonnan elindultunk.

És ezt sajnos tapasztalatból mondom.

– folytatás következik –

article-2643882-1e50ac4000000578-142_634x664.jpg

Edna Holy Bloom keresztény blog keresztény blogok keresztény blogger keresztény bloggerek

ehb_kicsi.png