Mit tegyél, hogy jól legyél
A minap az egyik ismerősöm posztjában az alábbi mini közvélemény-kutatásra lettem figyelmes. A következő – szerintem abszolút releváns – kérdést tette fel a hölgy, virtuális ismerőseinek: „Ti mit tesztek, ha nem érzitek jól magatokat a bőrötökben?”.
Érkeztek is aztán sorban a kreatív válaszok, én pedig nem győztem forgatni a szememet. Persze a végére – buzgó keresztényhez illően – én is odaírtam a saját megoldásomat: „Imádkozom.”
De mivel rendszerint nem csak megjátszom a buzgó keresztényt, hanem igyekszem azzá is válni, gyorsan megvizsgáltam a lelkiismeretemet, nem volt-e esetleg képmutató a válaszom. Feltettem hát magamnak a kérdést: ha rémesen érzem magamat a bőrömben, az esetek többségében, mentsvárként tényleg az imádkozáshoz fordulok? Nem húzok-e sokkal gyakrabban magam elé egy finom falatokkal megrakott tányért, amivel aztán egy jó kis film elé letespedve, fülem-farkam behúzva csendben kivárhatom, míg elvonulnak a fejem fölül a viharfelhők? Hiszen a férjem úgyis harcol majd helyettem is, én pedig minek avatkoznék feleslegesen a más dolgába!?
De a kérdésre beérkezett válaszok is roppant tanulságosak voltak számomra, nem csak a saját önvizsgálatom. Lássunk belőlük néhány jellemző példát:
– Gyorsan keresek valakit, akivel jól érzem magam.
– Gyorsan lefekszem aludni.
– Mindenkinek kell legalább egy ember az életében, akivel ki tudja vesézni a problémáit. Ha nincs ilyen embered, összeroppanhatsz.
– Én mindig jól érzem magam. A zene segít! Ha mégsem, akkor van barátnőm, nagynéném, szemeteskosaram. Benne bízom! Tudom, hogy sosem csapna be...
– Zenét hallgatok.
– Fel kell hívni a legjobb barátnőt, és elmenni vele sétálni/ fagyizni/ vásárolni/ kozmetikushoz-fodrászhoz stb. (szabadon választott). Ha nem kivitelezhető, akkor csak dumálni egy jó nagyot, lehetőleg nevetni sokat.
– Elmegyek a kedvenc bizsuboltomba, és veszek valami jó cuccot.
– Vásárolok, utána jobb a lelkemnek.
– Nekem nem mindegy, hogy mitől rossz a kedvem, így a reakcióim is változóak! Sokat segít egy kis shopping!
– Meghallgatom a kedvenc énekesem egyik dalát!
– Sokan a mondatból elhagynak egy 't' betűt. A kérdést így kellene feltenni: Mit esztek?
– Benyelek egy fél liter vodkát, meg öt sört! És már szép is az élet!
– Megiszunk valamit.
– Jól megverem az asszonyt: no, most lesz nemulass!
– Pirula.
– Shopping.
– A cicámat simogatom, vagy anyukámmal beszélek.
– Vásárlás.
– Riszálom, úgyis-úgyis! Néha kell riszálni, hogy kibírjuk a sok hülyét!
– Nézegetem a pénzem, attól boldog leszek újra.
Ahogy ezeket végigolvastam, megdöbbentett a válaszok felszínessége! Bár őszintén bevallom: némelyikben szégyenkezve magamra ismertem. Holott az itt felsorolt instant módszerek egyike sem alkalmas arra, hogy igazi gyógyírt jelentsen a lehangoló problémáinkra! Ha rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, annak nyilván konkrét oka van, amit sürgősen fel kellene tárnunk, és megoldást keresnünk rá, a valódi szabadulásunk érdekében. Ehelyett ez a nyomorult kor nem tanítja másra az embereket, mint életük elrontott epizódjainak rapid túlélésére! Hogy ne törődjenek a sorsukat emésztő, valódi rákfenékkel, hanem alkalmazzanak frappáns technikákat az élhetetlenség életérzésének félresöprésére. Így hatékonyan kikerülhetik a jellemükkel kapcsolatos mélyebb felismeréseket, amik szerencsésen az igazság felé terelhetnék őket. De hogy esélyük se legyen felfedezni a sorsukat gyógyító, helyes irányt, a korszellem szórakoztató illúziókkal csillapíttatja velük a szívükből feltörő figyelmeztetéseket, amik gyakran nyilvánulnak meg rossz közérzetben, tehát egyértelműen nemkívánatosak. A tüneti kezelések, a rosszkedvet elűző felületes stratégiák azonban – akár a rendszeresen szedett fájdalomcsillapítók – idővel egyre kevésbé nyújtanak enyhülést, így eljöhet az a pillanat az ember életében, amikor tényleg kétségbeesik, és beköszönt nála az összeomlás!
De vajon mi – keresztények – különbül viszonyulunk a nehéz helyzeteinkhez?
Hiszen rendszerint akkor sem tudunk érdemben változtatni jelen körülményeinken, ha Isten Igéjébe kapaszkodva mindent megteszünk a jövőbeni szabadulásunk érdekében. Mert az imádkozástól és bibliai igék megvallásától nem leszünk azonnal jobban! Persze alkalmanként történnek csodák, de ezek sokkal ritkábban esnek meg velünk, mint ahogy szeretnénk, ahogy igényelnénk, ahogy szükségünk lenne rá. Mégis, mi értelme akkor a szellemi erőfeszítéseknek? Ha jobban akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, mi keresztények még az ágyunkban sem fetrenghetünk napokig depressziósan, Xanaxszal teletömve. Nincs tehát nekünk sem más választásunk, mint megvidámítani magunkat valamivel. Ott van például az evés, vásárolgatás, trécselés, sorozatbámulás, játékokon kockulás. Végtére is ezek csak nem számítanak már bűnnek! Ha adódnak az életünkben lehangoló problémák, célszerűbb inkább kikapcsolni magunkat és felejteni ahelyett, hogy napokon át bánkódnánk, vagy a lelkünket zsigerelnénk a hosszútávú küzdelemmel. Másként hogy lehetne kibírni ezt a nyavalyás földi pályafutást!? Ha még a bajban is csak szellemi munkával gyötörnénk a lelkünket, és sosem engednénk teret a boldogító önjutalmazásnak!
Nem szeretnék képmutató lenni: keresztényként én magam is évtizedeken át éltem ezekkel a tévképzetekkel. A nyomások idején ezért sosem harcoltam, hanem készségesen átengedtem magamat az önsajnálatnak. Úgy gondoltam, hogy én úgyis csak egy gyenge nő vagyok, akinek nincs elég ereje a bajok alatti heroikus küzdelemhez. Ez a kishitű önbecsapás pedig még mélyebb lelki kínokba sodort, hiszen tetézve életem gondjait, még rossz kereszténynek, alkalmatlan anyának és feleségnek, jellemtelen, szánalmas kukacnak is érezhettem magamat. Ezáltal belesodródtam egy ördögi örvénybe, aminek az aljáról csak Isten segítségével voltam képes ismét a felszínre kerülni. Évek teltek el úgy a hívő életemből, hogy a sanyarú életérzéseimen saját erőmből képtelen voltam átpenderülni. Mindig az Úrnak és a férjemnek kellett kirángatnia a zarándokutam kellős közepére ásott, álcázott farkasvermekből, amikbe újra és újra együgyűen belepottyantam. A gonosz szellemek szerintem imádták velem ezt a játékot játszani, és bizonyosan jókat röhögtek rajtam, miközben lökdöstek bele ezekbe a sötét lelki gyötrelmekbe.
Eközben a gyülekezetemben számtalan kiváló prédikációt hallottam azokról a fantasztikus bibliai igazságokról, amik az ilyen helyzetekben megvilágítják számunkra a hatékony, győztes hozzáállást. Arra azonban nekem, magamnak kellett rájönnöm Isten vezetése szerint, hogy ezeket a bölcsességeket miként ültethetném át a gyakorlatba, és hogyan tehetném őket a mindennapjaim szerves részévé. Hogy egy győztes csata után a férjem mellett állva én is kihúzhassam magamat, és kijelenthessem végre: nem viseltem magamat lágyan a nyomorúság idején!
– folytatás következik –
Edna Holy Bloom, keresztény blog, keresztény blogok, keresztény blogger, keresztény blogger
